Kostol reformovanej kresťanskej cirkvi

Kostol reformovanej kresťanskej cirkvi

Kostol s opevnením je situovaný na najvyššom mieste v obci a najvyššom bode aj v širokom okolí. Kostol bol postavený - podľa doteraz známych skutočností - v roku 1525, v roku 1776 bol obnovený, po požiari v roku 1813 opravený, v roku 1875 – 1876 dostal dnešný kazetový strop.

Veža štvorcového pôdorysu je pristavaná ku západnej fasáde. Nadstavba veže je klasicistická zo zač. 19. storočia, zakončená ihlancom. Kostol je obohnaný vysokým kamenným obranným múrom z konca 16. stor..

V roku 1999 bola realizovaná komplexná obnova exteriéru kostola. Pri obnove bolo zistené, že kostol bol postavený v dvoch etapách, a so stredovekým jadrom. Rozšírený bol smerom na východ. Na južnej fasáde bol nájdený pôvodný vstupný portál, tri stredoveké štrbinové poloblúkové okná so širokými špaletami. Na severnej fasáde je zamurovaný barokový vstup do kostola so zvyškami zhorenej drevenej zárubne. Vertikálna škára na S a J fasáde dokazuje rozšírenie kostola na východ a posúva datovanie (16. stor.) hlbšie do stredoveku – do druhej polovice, resp na koniec 13. stor..

V rokoch 2008-2012 bola realizovaná komplexná obnova interiéru, vrátane archeologického výskumu, architektonicko-historického a reštaurátorského výskumu. Pri obnove sa zrealizovala výmena drevenej palubovej dlážky, reštaurovanie fragmentov nástenných malieb, obnova dreveného stropu, výmaľba stien v interiéri a výmena elektroinštalácie. V roku 2012 bol realizovaný aj nový náter fasád kostola a veže.

Ďalšie informácie: https://gotickacesta.sk/kostol-v-silici/

Szilicei református templom

A szilicei református templom a falu domináns épülete, mivel a község legmagasabb pontjára építették, ezért az idelátogatók már messziről látják, a falusiaknak pedig szinte minden portáról csodás képet nyújt.

Az eredetileg gótikus stílusban épült templom ma a református egyházhoz tartozik, de az építésekor még a katolikus egyházé volt, és a Mindenszenteknek lett felszentelve.

Keletkezését máig homály fedi. Építését az 1525-ös évre becsülik, de 2008-ban végzett régészeti kutatások során talált tárgyak bebizonyították, hogy a templomot sokkal korábban építették. Egy edényt találtak az egykori szentély alatt, amiben madárcsontok voltak. Peter Tajkov történész szerint ez ún. vallási szinkretizmusra ad jelet, ami több vallás összekapcsolódását jelenti, és építkezési áldozatként tekinthetünk a csontokra. Ennek az edénynek a készítési idejét különféle vizsgálatok szerint a 13. század második felére teszik.

Egy 1386-os összeírásban szerepel a templom, ahol még torony nélkül tüntették fel. A legújabb régészeti feltárások szerint a templom egy része a 14. században épült, mivel ebből az időből sikeresen feltártak egy freskót is (jellegzetes gömöri freskót), majd a 15. században bővítették.

A feltárt freskótöredékeken a Szent László-legenda, kis Jézus Szent Mária ölében és szentek részletei láthatók, a vakolatokban pedig ujjlenyomatokat találtak, amelyek a középkori építőmesterektől származhatnak.

A templomot erődfal veszi körül, ami a huszita időből származhat. A történelem során lőréseket is kialakítottak benne, amelyek a templom, ill. az oda menekültek védelmét szolgálták csaták során.

A templomot számtalanszor renoválták. A 16. századtól több mint 6 alkalommal végeztek benne kisebb-nagyobb átépítési munkálatokat. 1913-ban kapta meg orgonáját Debrecenből, amit Kerékgyártó István készített. Villámcsapás miatt 1993-ban az egész torony leégett és újra kellett építeni.

Jelenleg a templom mindkét végében karzat található, a keleti karzat előtt helyezték le az orgonát. A templom beltere az egyszerű református hagyományokat őrzi.

A templom történelméhez hozzátartoznak a harangok nem igazán sikeres történetei is. Mivel sokan hittek abban, hogy a templomtornyok „lelke” a harangokban lakozik, így az 1800-as évek elején 2 harangot is öntöttek Losoncon (1804, 1806). Ezek a harangok pár évre rá, az 1813-as tűzvészben tönkrementek, az egyik leesett és elhasadt. Később1858-ban öntöttek egy újabb harangot, ugyanúgy Losoncon. 1935-ben két új harangot öntöttek a hívek közadakozásából, mert az előző a nagy fagyokban megrepedt. A harangokat 1936 februárjában szentelték fel a berzétei, rimaszombati és losonci lelkészek, amik azóta is az élőket hívogatják, a holtakat elsiratják, a villámokat elriasztják. Talán ezek a szavak mentették meg a pusztulástól a harangokat Péter-Pál napján 1993-ban, amikor újra (mégis villámcsapás következtében) leégett a templomtorony, de a harangok épségben maradtak.

További információk: https://gotickacesta.sk/hu/szilice-reformatus-templom